Tumormarker - Női

A CA-125 egy glikoprotein, a nyálkahártya egyik fő komponensét képezi.  A felfedezése óta a CA-125 az epithelialis petefészekrák tumor markerévé vált, és fontos szerepet játszott a diagnózis felállításában. A petefészek rákban a CA-125-nek 82 %-ban emelkedik a koncentrációja.  A CA-125 kimutatása nem elég specifikus és szenzitív a betegség korai szakaszában, ezért a népesség szűrésére nem alkalmas.

A CEA magzati és tumorsejtek által termelt fehérje. Mivel ezek a sejtféleségek egészséges szervezetben nem fordulnak elő, a CEA emelkedett értékéből következtetni lehet arra, hogy a szervezetben daganatos elváltozás alakult ki. Emelkedett CEA koncentráció elsődleges vastag-és végbélrákban fordul elő, de más szerveket – például a gyomor-bélrendszert, az emlőt, a tüdőt, a petefészket, a prosztatát, a májat és a hasnyálmirigyet – érintő rosszindulatú daganatban is.

A CA 19-9 egy tumorral kapcsolatos antigén, mely hasznosnak bizonyult a hasnyálmirigy-daganatban szenvedő betegek diagnosztizálásában és gondozásában. A CA 19-9 emellett a többi szerológiai markernél jóval érzékenyebb és specifikusabb markernek bizonyult a hasnyálmirigyrák kimutatására.

Az alfa-fetoprotein (AFP) egy albuminhoz hasonló glikoprotein, mely a peteburokban, a nem differenciálódott májsejtekben, illetve a magzati gyomor-bél traktusban képződik. A fejlődés során az AFP-koncentráció a magzat vérében és a magzatvízben kb. a 12. hétig emelkedik, majd a születésig folyamatosan csökken. Egészséges, nem terhes felnőtt szervezetében AFP csak igen minimális mennyiségben mutatható ki, értéke gyakran máj-, here- ill. petefészekrák esetében emelkedik meg. Erősen emelkedett AFP értékek általában elsődleges májsejt karcinómára utalnak. Májáttét esetén az AFP általában kisebb mértékben emelkedik meg.